hárul
hárul tárgyatlan ige -t, -jon (csak egyes szám 3. személyben)
Vkire hárul: <vmely kellemetlen, kényelmetlen dolog v. vminek ilyen eredménye, következménye> vkinek teendőként osztályrészül jut, vkire elviselendő teherként nehezül v. nehezedik; háramlik. Vö.: ráhárul. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk hárul. Feladat, felelősség, gond, kötelesség, munka, szégyen, teher, vád hárul vkire. Minden nehézség rám hárul. Hadd tegye a tisztjét, ami reá hárul. (Arany János) Nem szeretném, ha valami baj érné. Még majd ezekre a szegény emberekre hárulna a gyanú. (Jókai Mór) || a. (régies) Háramlik (kül. b). Haszon, örökség, vagyon hárul vkire. Rátok hárul minden dicsőség és érdem.
Igekötős igék: áthárul; elhárul; ráhárul; visszahárul.
hárulás; háruló; hárult.
