harsan
harsan tárgyatlan ige -t, -jon (választékos)
1. <Trombitaszerű fúvós hangszer> hirtelen harsogni kezd. Kapu kordul [= csikordul], szárnya fordul, Lobog a toll, a kürt harsan. (Arany János) S ha az álom, ez a balzsam Leragasztja a szemet, Álomhajók kürtje harsan. (Juhász Gyula)
2. (ritka) <Hang> hirtelen, harsogva felcsendül. Már hajnalban harsant a hangja: „Keljetek fel!”
Igekötős igék: beharsan; elharsan; felharsan; megharsan; végigharsan.
harsanás; harsanó.
