háromtagú
háromtagú melléknév
1. Három tagból (személyből) álló. Háromtagú bizottság, család.
2. (nyelvtudomány) Három tagból (8a) álló. Háromtagú alany, állítmány, mondatrész. || a. (nyelvtudomány) Háromtagú összetétel: három, rendsz. egyenrangú szóból álló összetétel (pl. egyszersmind). || b. Három szótagú.
3. (mennyiségtan) Olyan <algebrai kifejezés>, amelyben három mennyiség az összeadás v. a kivonás műveletének viszonyában van egymással (pl. a + b + c v. a – b – c v. a + b – c).
háromtagúság.
