harcképes
harcképes melléknév -en
1. Harcra, harcolásra alkalmas, képes <személy, sereg>. Súlyos sebe miatt nem volt harcképes. A sorozatos vereségek ellenére a sereg harcképes maradt. Nem elegyedhetett a viadalba, mert a kesztyűi miatt nem volt harcképes. (Jókai Mór)
2. (ritka, sport) Vmely sportversenyen való küzdelemre, szereplésre alkalmas. A jobbszélső újra harcképes lett.
3. (ritka) A harcban való felhasználásra alkalmas <eszköz>. Harcképes ágyú, hajó.
harcképesség.
