harci
harci melléknév
Harchoz (1) tartozó, harcra vonatk. v. irányuló <dolog>. Harci dal, készenlét, készség, riadó. A katonákban nagy volt a harci kedv. Csak én nem vagyok ottan, Ki harci vágyat annyiszor Éreztem és daloltam. (Petőfi Sándor) || a. Harcban haszn. Harci bárd, gép, mén. Harci gépei mesterséges tüzet szórnak. (Jókai Mór) A harci mén kímélve lép. (Tolnai Lajos) || b. Harc folyamán előforduló, ott szokásos <dolog>. Harci álláspont ¬; harci fegyelem, jel, kiáltás; harci zaj ¬. Bősz harci kiáltás veri föl a népet. (Arany János)
Szólás(ok): ld. bárd [1].
