harag
harag főnév -ot, -ja (-a) (többes számban ritka)
1. Valóságos v. vélt bántalom, sérelem, igazságtalanság keltette bosszús indulat vki ellen, ill. az ebből fakadó, tartósabb indulatos, ellenséges érzelmi állapot. Bosszús, bősz, dühöngő, emésztő, féktelen harag; ® hirtelen harag; nagy, veszett harag; emészti a harag; majd szétveti a harag; forr benne a harag; haragja fellobban, kitör; haragba ® jön; dúl-fúl haragjában; haragjában mondta csak, hogy …; fogát csikorgatja, öklét rázza haragjában; haragból csinálta, mondta, tette; haragra gerjed, gyullad, indul; haragra ® ingerel; haragra lobban v. pattan; haragra gerjeszt, gyújt, indít vkit; ® eltemeti a haragot; haragot érez, forral, főz vki ellen; érezteti vkivel a haragját; ® engeszteli vkinek a haragját; elfojtja, elnyomja, titkolja a haragját; kitölti vkin a haragját; csillapítja, engeszteli, enyhíti vkinek a haragját; haragját ® elteszi holnapra v. (ritka) a jégre; ® kiadja a haragját; ® kifújja a haragját; ® forr a haragtól; majd ® szétpattan a haragtól; majd szétrobban a haragtól. Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben. (Kölcsey Ferenc) Méne [Toldi] elbusulva, némán haragjában. (Arany János) Lefestem | hogy lássad azt, van-é okom haragra, | lefestem, mily csúf halált halt testem. (Babits Mihály–Dante-fordítás) || a. (választékos) Vmely közösségnek nagy erejű, fenyegető v. kirobbanó felháborodása, dühe. Haragodban bízom és hiszek, óh nemzet. (Arany János) Erő és láva ez a föld, Mikor a harag, bosszu és cél Összeállott. (Ady Endre)
2. Az ilyen indulatnak testi kifejeződése v. cselekvésben való megnyilvánulása. Kiül arcára a harag. A harag pirossága öntötte el arcát. Harag tüzelt a szemében. Félelmes volt a tömeg haragja. A nép haragja elsöpörte a zsarnokot. Szeme járásából nem tetszett ki harag. (Arany János)
3. Tartós neheztelés vkire, sértődött, ellenséges viszony vkivel. ® Örök harag; haragban van vkivel; haragot érez, táplál vki iránt; haragot tart vkivel; (engesztelhetetlen) harag van köztük; haragba lett vkivel. Nincs haragban a vádlottal – hadarta az elnök a formaságot –, nincs vele rokonságban? (Kosztolányi Dezső)
4. (népies, választékos) <Vmely természeti jelenségben> vad, pusztító háborgás, tombolás. Az elemek haragja; a szélvész, a tenger haragja. Légy vihar, mely haragában Ősi tölgyeket szakít. (Petőfi Sándor) [A szél] alant nyargal Szikrázó haraggal. (Petőfi Sándor)
5. Isten haragja: a) (vallásügy, régies) az istennek tulajdonított bosszúálló szándék; isteni büntetés. Isten haragjától félek. (Katona József); b) (átvitt értelemben, népies, régies, költői) villámcsapás, mennydörgés, mennykő. Beleütött az isten haragja. Mintha… Hallanám dübörgő hangjait szavának, Kit ma képzelnétek isten haragjának. (Arany János) Elkergette [a harangozással] a határból istennek fekete haragját. (Mikszáth Kálmán); c) (bizalmas) <indulatos kérdésben v. felkiáltásban, felháborodás, bosszúság kifejezésére:> (fészkes) fene, nyavalya. Eredj v. menj az isten haragjába! Mi az isten haragja kell még? Mi az isten haragját akarsz itt?
Közmondás(ok): A harag rossz tanácsadó: az indulat olyan cselekedetekre is rávisz, amelyeket később megbánunk.
Szóösszetétel(ek): haragkitörés.
