hánykolódik
hánykolódik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon) (-t ragos mértékhatározóval is)
1. Nyugtalanul ide-oda mozog, forgolódik, testét dobálja; hányódik. Hánykolódik a beteg az ágyon. Ágy-é, amelyben hánykolódom, Vagy a koporsó az … (Csokonai Vitéz Mihály) Éjjelenkint nem tudott aludni, nyugtalanul hánykolódott fekhelyén. (Mikszáth Kálmán) || a. Vmi ide-oda mozog, leng, hányódik, dobálódik, táncol. Mint bezárt paripa, mely fölött az ól ég, Szive a mellében akép hánykolódék. (Arany János) A két nagy varkocs szemkápráztatón hánykolódott, suhogott a válla körül. (Mikszáth Kálmán)
2. <Tenger, folyó, tó vize> nagy hullámot ver, erősen ide-oda hullámzik, s a parthoz csapódik. Hánykolódik a tenger árja. (Tolnai Lajos)
3. <Hajó, csónak a viharos tengeren, folyón> ide-oda vetődik, a hullámok hátán fel s alá imbolyog. Kis csónak hánykolódik a hullámokon.
4. (átvitt értelemben, ritka) <Lélek, elme> kétségek között hányódik (3), vívódik.
hánykolódás; hánykolódó.
