hangutánzás
hangutánzás [g-u] főnév
1. (nyelvtudomány, irodalomtudomány) Vmely cselekvés, természeti jelenség, folyamat, ill. állat, ember hangjának v. eszközök, tárgyak keltette jellemző hangoknak emberi beszédhangokkal való utánzása, érzékeltetése. [Egyes tudósok] azt a hitet vallják, hogy a szavak az indulat hevében, vad kiáltásokból támadtak, s ezekből az indulatszavakból … hangutánzás útján jöttek volna létre. (Kosztolányi Dezső) || a. (nyelvtudomány, irodalomtudomány) Ilyen hangoknak, szavaknak hangzásbeli hatásával élő (költői, írói) eljárás, módszer. A hangutánzással gyakran találkozunk mesékben.
2. A természetben hallható hangoknak emberi hanggal való utánzása. A cirkuszi bohócnak a hangutánzással nagy sikere volt.
hangutánzási.
