hangszín
hangszín főnév
(zene, fizika) Vmely – kül. meghatározott rezgésszámú – hangnak (pl. hangszer hangjának, emberi hangnak) a felhangok számától és erősségétől függő, a hangforrás v. a hangképzés minőségére jellemző megkülönböztető sajátsága. Ugyanannak az „a” hangnak egészen más a hangszíne hegedűn, fuvolán és zongorán. A beszéd egyes magánhangzói hangszínben különböznek egymástól. || a. (zene, nyelvtudomány) Vmely beszédhangnak a kiejtésben megnyilvánuló, alkalmilag v. egyénileg árnyalatokban eltérő jellegzetessége. Ezt a o-t furcsa orrhangú hangszínnel ejtette, énekelte.
Szóösszetétel(ek): hangszínszabályozó.
hangszínű.
