hangköz
hangköz főnév (fizika, zene)
1. Két egyszerre v. egymás után megszólaló zenei hangnak rezgésszámuk, ill. magasságuk szerinti viszonya; intervallum. Tiszta, kis, nagy hangköz; bővített, szűkített hangköz; terc, kvart, kvint hangköz.
2. (ritka) Egyidejűleg v. egymás után szóló két ilyen hang.
hangközű.
