hangfogó
hangfogó melléknév és főnév
I. melléknév
1. A járás zaját tompító. Hangfogó szőnyeg. || a. <Némely hivatali helyiség ajtaján v. rossz akusztikájú előadótermek falán> zavaró hangokat tompító, megszüntető <anyag, eszköz>. Hangfogó drapéria, szőnyeg. || b. Hangfogó edény; hangtompító (II. 2).
2. (zene) Vmely hangszer hangerejét csökkentő, hangszínét tompító <eszköz>. A zongora hangfogó pedálja.
II. főnév (zene) A hangszerek (főleg a vonósok, rézfúvók) hangerejét csökkentő és hangszínét tompító eszköz; szordínó. Hangfogót tesz a hegedűre, a trombitába. Hangfogóval játszotta a hallgató dalt. Az előbb rikító hang, a billentyűkre alkalmazott hangfogó által, ha vesztett is erőben, bájban még nyert. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Hangfogóval beszél: a) csöndesen, halkan b.; b) enyhén fejezi ki magát, kerüli az erős kifejezéseket.
hangfogós.
