hamvas melléknév és főnév
1. (ritka, régies) Hamuval behintett, bevont, beszennyezett, hamus <tárgy>. || a. (átvitt értelemben) A tűz sem világít, Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit. (Arany János)
2. A hamuhoz hasonlóan fátyolozottan szürke színű, hamuszínű <állat, tárgy>. Hamvas küllő ¬; hamvas tollú madár. A mátrai bércek Hamvas felhőkként az egekhez látszanak érni. (Vörösmarty Mihály) Egy nyirkos, setét Kórón vén varju hamvas hasa kéklik. (Tóth Árpád) || a. (állattan) Hamvas varjú: a hollónál kisebb, a közönséges varjúnál nagyobb, a varjak családjába tartozó, mellén és hátán szürkés színű madár (Corvus corone cornix).
3. Olyan <gyümölcs>, amelyet hamv (5) borít. Hamvas barack, kökény, szilva, szőlő. A hamvas, aranyló szőlőfürtök ránevettek. (Mikszáth Kálmán)
4. (átvitt értelemben) A gyümölcs hamvasságára emlékeztetően fénytelen, bársonyos tapintású, üdén egészséges, fiatalosan friss <arc, bőr>. A hamvas, gyöngéd arcocskát csendesen maga felé fordította. (Krúdy Gyula)
5. (átvitt értelemben, választékos) Ártatlan, szűzies. Hamvas lélek, lelkület.
1. (népies, régies) Durva fonalból szőtt, kötény, ill. lepedő nagyságú vászon, amelyet részint mint kötényt, részint mint ponyvát használnak. Úgy alkonyat felé az asszonyok hamvast meg kötényt terítenek a fa alá. (Nagy Lajos)
2. (tájszó, bőripar, régies) Gödör, amelybe a tímár a bőröket meszesedni teszi.
Szóösszetétel(ek): hamvasfehér; hamvaskék; hamvasszürke; hamvaszöld.