hamv
hamv főnév -at, -a
1. (választékos) Hamu. Ősz király, mély bánatában, Hamvat hinte bús fejére. (Tompa Mihály) A fényes lég már halkan elborúlt, Arany tüzét beszállja esti pernye, szürke hamv. (Tóth Árpád) || a. A gyertya hamva: a gy. elégett, elszenesedett bele. Ha a gyertya hamva megnőtt, fiam elkoppantotta. (Petőfi Sándor) Kialvó gyertyánk hamva oly rémesen remeg … (Juhász Gyula)
2. (ritka, költői) Vminek a leomlásakor, ill. tűz által való pusztulásakor visszamaradó romok tömege. Látni akarom … Hamvába mint száll a roppant világ. (Vörösmarty Mihály)
3. (rendsz. több birtokot jelentő személyragokkal) Az eltemetett v. elégetett emberi test elporladt maradványa. ® Béke hamvaira! Amely fának sátorában Áll egyűgyű sírhalmom magában, Szent lesz tisztelt hamvamért. (Csokonai Vitéz Mihály) Hamvaidnak elhozása végett Elzarándokolnánk szívesen. (Petőfi Sándor) || a. (rendsz. több birtokot jelentő személyragokkal) Vkinek földi maradványai, holtteste. Örök nyugalomra helyezik vkinek a hamvait. Az író hamvait díszsírhelyre temették.
4. (átvitt értelemben, tájszó) Hamvába holt: a) élhetetlen, gyámoltalan <személy>. Van-e olyan hamvában holt fiatal, Aki mostan fegyvert fogni nem akar? (Arany János) b) kilátástalan, eleve kudarcra, sikertelenségre ítélt <dolog>. Hamvába holt ötlet, terv, vállalkozás. Micsoda régi, …hamvába holt ábrándra emlékeztette a muzsikaszó? Nehéz azt megmondani. (Kosztolányi Dezső)
5. Némely gyümölcs (pl. szilva, szőlő, alma) héját fedő, könnyen letörölhető, finom viaszos réteg. A szilva szürkéskék hamva. Szép reggel az asszony: pihenést lehellő, Arca szelid hajnal, fris hajnali szellő, Puha gyenge harmat, gyümölcs üde hamva. (Arany János) || a. (ritka) Egyes virágok (pl. tulipán, rózsa) szirmát borító, bársonyos, finom viaszos réteg. Mit jelent a forró harmat Gyászvirágok hamván? | A szülői köny omolt le, Sírba vágyakozván. (Vörösmarty Mihály) || b. (ritka, választékos) <Az emberi, kül. női v. gyermeki arcon> erre emlékeztető fiatalos, üde, tiszta szín; hamvasság. Vki arcának a hamva. || c. (átvitt értelemben, választékos) Fiatalos, üde, romlatlan tisztaság. Az ifjúság hamva.
Szólás(ok): ld. hír.
