hamis
hamis melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Olyan <tárgy, dolog>, amely a megtévesztés szándékával úgy van készítve, hogy vmely nála sokkal értékesebb dologhoz v. a valódihoz nagyon hasonlít, az eredetinek látszatát kelti; nem valódi, utánzott. Hamis ékszer; hamis pénz, útlevél. A váltón az aláírás hamis volt. Civódó kalmárok, nyelves kofák Üldöznek … Unszolva, egész isten-adta nap, Hamis árút, hazug szóval. (Arany János) Megtudjuk, hogy a megrendült állású Günther ugyanaz, aki Nórának a hamis aláírásra pénzt kölcsönzött. (Ambrus Zoltán)
2. Olyan <személy>, aki egyéni haszna érdekében az igazságot elferdítve mást állít, s viselkedésében magát másnak mutatja; ravasz, álnok, csalfa. Hamis ember. || a. (átvitt értelemben, választékos) Hamis próféta: a) ellentétes felfogású személy szempontjából ugyanabban a dologban rendsz. ugyanarra a tekintélyre hivatkozva más tanokat hirdető személy; b) (ritka) hazug vezető, tanító. Vannak hamis próféták, akik Azt hirdetik nagy gonoszan, Hogy már megállhatunk, mert itten Az igéretnek földe van. (Petőfi Sándor) || b. Hamis (2) személyre jellemző, tettetett <érzés, lelkiállapot v. ennek kifejezése>. Hamis lelkesedés, pátosz; hamis a ® lehelete is; hamis a ® mája; hamis a ® zúzája. Így sopánkodott György álnoksággal telve, | Hej pedig hamis volt neki teste lelke. (Arany János) A szalonokban a könny is hamis. (Ady Endre) || c. Ilyen személytől származó <cselekvés, megnyilatkozás>; a valóságnak meg nem felelő, csalárd, hazug. Hamis beállítás, eskü, hírek, mérleg, ürügy, vád; hamisan esküszik, kártyázik; hamisan vádol vkit. Eltitkolom, mit lelkem felfogott És hirdetem, mit jól tudok, hamis. (Madách Imre) A törvény a hamis esküt szigorúan bünteti. (Kosztolányi Dezső)
3. Az igazságot nem kifejező, a valóságtól, a lényegtől eltérő; téves, helytelen, alaptalan. Hamis általánosítás, illúziók, okoskodás, tan; hamis nyomokon jár; hamis színbe kerül. Andrássy hamis nyomon járt … föltette erről az asszonyról, hogy csakugyan az érzés hozta ide. (Jókai Mór) Péter tévedésből hamis színbe került. (Móricz Zsigmond)
4. Huncut, kacér, csintalan <személy, főleg nő>. Hamis asszony, leány. Amilyen szép és fiatal, éppolyan hamis volt a menyecske. (Jókai Mór) || a. Ilyen személyre jellemző, tőle származó. Hamis nézés. Fel sem nyitja többé azokat a bűbájos szemeket, melyek olyan hamisan tudtak kacsintani. (Mikszáth Kálmán) || b. (tájszó) Olyan <állat>, amely hirtelen v. ok nélkül támad vkire, vmire. Hamis ló, tehén; hamis kutya: harapós k.
5. Az eredetit utánzó, ill. pótló <tárgy>. Hamis fog, haj; hamis húsleves ¬; hamis gulyás ¬; hamis leves: (konyhaművészet) a) a húsleves ízét utánzó, zöldségből, csontból stb. hús nélkül készített l.; b) tág. ért. minden hús nélkül készült rántott l. Hamis felső fogsora volt és az arcát egy hónappal előbb varratta föl a füle mögött. (Hunyady Sándor)
6. (zene) Fogyatékos zenei hallás, gyakorlatlanság v. figyelmetlenség miatt a megszabott dallamtól, összhangtól, hangnemtől eltérő. Hamis hang; hamisan énekel, játszik. Nem hallod, hogy ez hamis? Végigfuttatta ujjait a billentyűkön. Egy hamis akkordot fogott. (Herczeg Ferenc) A közeli Operaházban hamisan énekel a primadonna … (Krúdy Gyula)
II. főnév -t, -ak, -a (ritka) Hamis (4) személy. ® Kis hamis.
Szóösszetétel(ek): hamisesküvés; hamisjátékos; hamiskártyázás; hamislelkűség; hamistanúzás.
