halványodik
halványodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon), (népies, régies) halaványodik, haloványodik
1. <Fény v. fénylő, világító test> fényerejében egyre csökken, halványabbá válik, fokozatosan halvány lesz. Halványodik a lámpa fénye. A nap alászáll már, haloványodik arca világa. (Vörösmarty Mihály) Feljött az erős nap, halványodik a hold. (Arany János) || a. <Szín, ill. színében vmi, vki> eredeti színerősségéből egyre jobban veszít, kül. úgy, hogy a sápadt, sárgásfehér árnyalathoz közeledik. A tinta szép zöld színe már halványodik. Halványodik az arca. Szívem csak szomorkodik … Két orcám halványodik. (Csokonai Vitéz Mihály) || b. (átvitt értelemben, választékos) Erejéből, sajátos jellegéből egyre jobban veszít; gyengül, ill. élettelenné, valószerűtlenné kezd válni. A felvonás vége felé a főhős alakja egyre jobban halványodik. Az alapgondolat lassan halványodik.
2. (átvitt értelemben) <Emlék, tudattartalom> egyre jobban veszít eleven, élénk voltából; gyengül, csökken. Halványodik az első szerelem emléke. A Gregorovicsok rendre elhaltak … Hírük is egyre halványodék. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: elhalványodik; meghalványodik.
halványodás; halványodó; halványodott.
