halom
halom főnév halmot, halma v. (-ja)
1. <A föld felszínén> a dombnál rendsz. kisebb kiemelkedés; alacsony, enyhén emelkedő domb. ® Hármas halom. A tájat kisebb halmok, dombok teszik változatossá. A halmok koszorús oldalain ragyog A százféle gyümölcs. (Berzsenyi Dániel) Tünődve nézek a tájon végig végig; Távol, halmok s hegyek láncolatja kéklik. (Tompa Mihály) Jöttem a pannón | halmok alól s élek a barna Dunának, | a szőke Tiszának partjai közt. (Kosztolányi Dezső) || a. (választékos) Földhányás. A gödör szélén sok apró halom látható. || b. (ritka, költői) Sírhalom. Majd egykoron tán pusztai halmomon Megáll az ifjú. (Vörösmarty Mihály) Rátekintett Toldi a kicsiny halomra, | Mely a másik Bence földi részét nyomta. (Arany János) || c. (ritka, költői) Domborulat, kül. női kebelé. Hó keble kettős halma közt Ott szunnyad életem. (Vörösmarty Mihály) Könnyű vas-ing simul puha szarvasbőrre S domboru mellének mérsékeli halmát. (Arany János)
2. Összehordott, több-kevesebb gonddal összerakott v. egymásra hányt tárgyak, testek összessége; halmaz, kupac. Halomba rak vmit. A krumplit halomba gyűjtik a földön. Hatalmas halmokban hever a saláta a piacon. A könyveket rendetlenül halomba szórták. Levágva népünk ezrei, Halomba mint kereszt. (Arany János) Vágom a fát hűvös halomba. (József Attila) Kicsit megpiszkálja a halmot. A gúla megindul, s a fa potyog. (Gelléri Andor Endre) || a. Halomba v. halomra dől, dönt: a) rommá, romhalmazzá d., d. A torony áll még egyes-egyedűl, Ez is maholnap már halomra dűl. (Petőfi Sándor) A földrengető robbanástól halomra dőlt az egész város. (Jókai Mór) b) (átvitt értelemben) teljes egészében, minden részletében meghiúsul, ill. meghiúsít. Halomra dől minden reménye; halomra dönti vkinek a számításait, terveit. c) vminek a helytelensége, alaptalansága sorra bebizonyul, ill. azt vki bebizonyítja. Halomra dönti vkinek az érveit, föltevéseit: sorra megcáfolja őket. Halomra dőltek az állításai. Régóta kínoz a vágy Mindezt halomra dönteni ellenkező okokkal. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || b. Halomra gyilkol, öl, lő stb.: tömegesen legyilkol, lemészárol. Halomra öltek mindent: férfit, asszonyt, leányt, öreget, kisgyermeket. (Jókai Mór)
3. Vminek a szokottnál nagyobb mennyisége együtt. Egész halom van a könyvekből az asztalon. Halomban áll nála a cukor. Halomra gyűjti a pénzt. Halommal hevert nála az arany. Halommal hevert a kard, a dárda, a paizs, a sisak. (Gárdonyi Géza) A terítős asztalon | régi könyv, egész halom. (Kosztolányi Dezső) || a. jelzői használat(ban) Annyi, amennyi kitesz egy halmot (3); nagyon sok. Egész halom levél; egy halom fa, füzet, pénz. Amott hátul pedig a kemence körűl … Egy egész kis halom kisebb-nagyobb gyermek. (Petőfi Sándor) Asztalához ült, hol … Nagy halom levél gyült össze felbontatlan. (Arany János) Étkezések alatt szuszogott, … mindennap bort ivott, feketézett, halom gyümölcsöt fogyasztott el. (Kuncz Aladár) || b. jelzői használat(ban) (ritka) Nagy darab, lomha, nehézkes, tohonya <ember>. Olyan tehetetlen halom ember volt, hogy … lassan minden tönkrement a keze alatt. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. halomhányás; halomlánc; halomsor; halomszámra; halomtető; halomvidék; 2. csonthalom; kőhalom; kunhalom; sírhalom.
halmos.
