hallik
hallik tárgyatlan ige -ott; -anék (-ana), (ritka) -jék (-jon) (csak 3. személyben) (tájszó v. irodalmi nyelvben)
Hallatszik, hallható. Szinte hallott lépteik csengése. (Petőfi Sándor) De Toldinak a szó szívébe nyilallik, És olyat döbben rá, hogy kivül is hallik. (Arany János) || a. Úgy hírlik, azt beszélik; hallatszik. Amint hallik; úgy hallik, hogy … Úgy hallik, fogva tartja a török. (Vörösmarty Mihály) Margit kisasszony, … úgy hallik, már jegyben is járna. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: áthallik; behallik; elhallik; felhallik; idehallik; keresztülhallik; kihallik; lehallik; meghallik; odahallik.
