halkít
halkít tárgyas ige -ott, -son; -ani
<Hangot> halkká v. halkabbá tesz. Hangját halkítja. Persze, hogy megszolgálod – szólt még jobban halkítva a hangját. (Mikszáth Kálmán) || a. Halkít vmit: vminek a hangját tompítja. Halkítsd a rádiót. || b. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) <Művészi alkotásban tónust> kisebb erősségűvé, kevésbé rikítóvá tesz; tompít. Halkítja a dialógust, a színeket.
Igekötős igék: elhalkít; lehalkít.
halkítás; halkítható; halkító; halkított; halkíttat.
