halál
halál főnév -t, -a
1. Az élő szervezet, főleg az emberi szervezet életműködésének végleges és teljes megszűnése; meghalás. Csendes halál; ® erőszakos halál; (régies) fekete halál: kolera, pestis; hirtelen halál; ® hősi halál; korai halál; ® könnyű halál; rút, szép halál; ® szabadító halál; ® természetes halál; a halál angyala ¬; halál fia ¬; a halál kapuja ¬; a halál küszöbén; halála órájában; a halál pillanatában; ® élet-halál kérdése; ® élet-halál ura; élet és halál v. élet-halál között ® lebeg; ® hatvan és a halál közt; beáll a halál; ® eléri a halál; vkinek a halála a fejére ® száll vkinek; a halál révén ¬ van v. áll; ® követ vkit a halálba; halálba ® süllyed; halálig (kitart vki, vmi mellett): a) a halál bekövetkezéséig; b) (átvitt értelemben) a végső lehetőségig, körömszakadtáig; halálán ® van; ® elkészül a halálra; ® életre, halálra; vmilyen halált ® hal; halálát ® leli; halált ® okád; ® várják a halálát; a halállal ® küzd; ® viaskodik a halállal; a halállal ® vívódik; (szójárás) egy ® életem, egy halálom. Szóláshasonlat(ok): bizonyos v. biztos, mint a halál: kétségtelenül b. Óh halál, a szelid álomnak testvére! … (Csokonai Vitéz Mihály) Gyertyaláng egész világunk, Egy fuvallat a halál. (Kölcsey Ferenc) Ne ily halált adj, istenem, Ne ily halált adj én nekem. (Petőfi Sándor) És ez így megy mindörökkön … Így ölelkezik | a földön Születéssel a halál. (Vajda János) A halál gyors és jótékony. (Móricz Zsigmond) || a. Az a tény, hogy vki meghalt; haláleset. Rossz, beteges krumpli ha terem, sok halál van. (Mikszáth Kálmán)
2. Kivégzéssel járó büntetés, kivégzés; halálbüntetés. ® Golyó általi halál; ® kötél általi halál; halál reá! v. Halál a fejére!: ki kell végezni! meg kell ölni!, öljétek v. öljük meg!; halálra ítél vkit; halálra ítélt rab; halált mond ki (® kimond) vkire v. vkinek a fejére; halált mond rá. „El kell fogni Toldit! halál a fejére!” (Arany János) || a. Halálra ítélt beteg: olyan b., akinek felépülésére, meggyógyulására nincs remény; gyógyíthatatlan b.
3. Végveszedelem, halálos veszedelem. A halál torka ¬; halálba ® küld; a halálba ® megy; visszaránt vkit a halál torkából ¬. [Toldi] a halálból Lajost kiragadta. (Arany János) Tíz jó évig a halálban, Egy rossz karddal száz csatában. (Ady Endre)
4. (átvitt értelemben) Vminek megszűnte, pusztulása, elévülése. A természet halála; nemzetek, népek halála; eszmék, kultúrák halála. Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll. (Vörösmarty Mihály) Még nincs itt az évnek a halála, még zöldül valami! (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) A pusztulásnak, be nem következésnek, elévülésnek az okozója. A késedelmeskedés az ügy sikerének a halála. A tett halála az okoskodás. (Madách Imre) || b. (átvitt értelemben, ritka) Vmely személy bukásának, kudarcának, belső összeomlásának okozója. Ez az utolsó intézkedés volt a halála. Féltem, hogy a felelet halálom lesz. (Csiky Gergely)
5. A halál (1) megszemélyesített alakja, amelyet rendsz. kezében kaszát tartó csontváz képében ábrázolnak. A halál csontkeze ¬; a halál kaszája ¬; a halál trónusa ¬; vmibe ® beleszól a halál; szemét v. száját (örökre) ® bezárja v. lezárja a halál; ® elviszi a halál; ® elragadja a halál; ® legyőzte a halál; a halál lekaszál ¬ vkit; ® arat a halál; ® kaszál a halál; ® szembenéz a halállal. Szóláshasonlat(ok): olyan v. olyan sápadt, mint a halál: nagyon leromlott állapotban van, nagyon sápadt. Ezer felé bús harcmező a hon, Arat rajt a halál irtóztatón. (Petőfi Sándor) Azt hittem, hogy maga a Halál [jelent meg] és csak azért öltötte magára a sok ruhát, hogy undok csontvázát fel ne ismerjük. (Kuncz Aladár)
6. (átvitt értelemben, bizalmas, túlzó) Halála vkinek vmi: a) rendkívül leverő, szinte megsemmisítő hatással van rá vmi; b) bosszantja v. untatja vmi. Az a halálom, ha ellentmondanak.
7. Halálra: a) annyira, hogy vki belehal; halálra ® sebzett; halálra ® gázol; halálra éheztet, kínoz, gyötör vkit; halálra sújt vkit: agyonüt vkit; b) (túlzó) rendkívül nagymértékben; halálra bosszant vkit; halálra dolgoztat vkit; halálra ® hűl; halálra ijed, rémül; halálra búsulja magát; halálra mérgelődi magát; halálra neveti magát; halálra ® rémít; halálra ® rémül; halálra ® sápad; halálra ® szörnyed; halálra ® válik. Micsoda muris egy dolog … Halálra kacagták magukat. (Kosztolányi Dezső) || a. Halálra keres vkit: a) vkit keres, hogy megölje; b) (túlzó) izgatottan, sürgősen mindenütt keresi. || b. (átvitt értelemben) Halálra vált: életveszélyes helyzetben az ijedelemtől halálsápadttá vált <személy, arc>. Halálra vált arc; halálra váltan.
Szólás(ok): ugat (belőle) a halál kutyája: a) (népies) közeli halálát sejtetőn, hosszan elnyújtva köhög; b) (tréfás) erősen köhög; (népies, tréfás) jó volna halálnak v. halál postájának: nagyon lassú, mindennel késik. Közmondás(ok): halál ellen nincs orvosság: egyszer mindenkinek meg kell halnia.
Szóösszetétel(ek): 1. halálangyal; halálfájdalom; halálfáradt; halálfehér; halálgyötrelem; halálhideg; halálhírnök; halálhuszár; halálítélet; haláljóslat; halálkeserű; halálkín; halálkoponya; halálköltészet; halálmerevség; halálok; halálordítás; halálország; halálsikoly; halálszínű; haláltárna; haláltusa; halálvágy; 2. döghalál; éhhalál; emberhalál; kereszthalál; kínhalál; máglyahalál; mártírhalál; tetszhalál; tűzhalál; vértanúhalál.
