hajt [1]
hajt [1] ige -ott, -son; -ani
I. Mozgásra serkent; kerget.
1. tárgyas <Élőlényt, kül. állatot> szóval v. ösztökélő eszközzel menésre késztet; maga előtt kerget, űz, terel. ® Esztrengába v. esztrengára hajt; ® lépésben v. lépést hajt; lovat hajt; disznókat, juhokat, ludakat, tinókat hajt a vásárra; a csordát a legelőre hajtja. Szóláshasonlat(ok): fut, mintha hajtanák: nagyon iparkodva, gyorsan fut. Mikor vályú elé Hajtják este felé, Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődül. (Petőfi Sándor) || a. (tárgy nélkül) <Vadászaton> a vadat felveri, felzavarja és a vadászok fegyvere elé kergeti. Nagy vadászat … Száz tülök szól, hajt az eb s pór. (Arany János) A fehér kutya hajtani kezdett az erdőben. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas (átvitt értelemben) <Személyeket> gyorsabb, nagyobb v. erejükön felüli teljesítményre ösztökél; sürget, hajszol. Az ispán egész nap hajtotta a napszámosokat. Szóláshasonlat(ok): úgy dolgozik, mintha hajtanák: nagy igyekezettel, erejét megfeszítve, de kissé kényszeredetten dolgozik. || a. tárgyas (átvitt értelemben) Hajtja a munkát: sietteti, gyorsítja a munka menetét.
3. tárgyatlan <Étel v. más szer> a beleket tartalmuk kiürítésére készteti. Ez a szer enyhén hajt.
4. tárgyas Külső, természeti erő közvetlen ráhatással helyváltoztatásra késztet, helyéből elmozdít vmit. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk hajt vmit. Vö.: ráhajt [1]. A szél hajtja a felhőt, a füstöt, a száraz leveleket. A víz partra hajtotta az úszó fatörzseket. A hűs szellő láthatlan bódító áramokat hajtott maga előtt. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) <Vmit> kergetni látszik, mert gyorsan a nyomában halad. Az égen a felhő egymást űzi hajtja. (Vajda János)
II. Folyamatos mozgásban tart.
1. Vmit hajt: a kocsiba fogott lov(ak)at menésre ösztönzi, és a kocsi járását irányítja. A négylovas hintót a kocsis hajtotta. A kocsis büszkén hajtotta a két pejt. Szóláshasonlat(ok): olyan gőgös v. kevély, mintha ő hajtaná a Göncölszekeret: rendkívül öntelt, elbizakodott. A főerdész tüzes lovait maga hajtotta. (Krúdy Gyula)
2. tárgyatlan Kocsit v. autót benne v. rajta ülve vezet, és így annak járását irányítja. Gyorsan, lassan, óvatosan, vakmerően hajt; jól, remekül, rosszul hajt. Lassan hajts! Hajts kocsis! nem tiéd sem ostor, sem a ló. (Arany János) Amiként ő, úgy a többi tanyai is gyorsan hajt kifelé az egyenes utcákon. (Tömörkény István) || a. tárgyatlan <Személy> kocsin v. autón megy vhová. A pályaudvarra hajtottak. Frici báró … egyhuzamban hajtott Szegvárról Pozsonyig. (Móricz Zsigmond) || b. tárgyatlan <Kocsi, autó> megy, szalad. Sebesen hajt az autó.
3. tárgyas <Vmely gépet, közlekedési eszközt> úgy mozgat, hogy az munkát végezzen; működtet vmit. Áram hajtja a motort. Gőz hajtja a gépet. A köszörűs hajtja a kereket. Szél hajtja a vitorlást. Víz hajtja a malmot. Hajtják emberek a vasgép forgatóját, de nagyon nehezen megy és lassan. (Tömörkény István)
4. tárgyas (átvitt értelemben) <Személyt vmely belső erő> bizonyos tettre, állásfoglalásra, vmely kijelentésre késztet. Vmitől hajtva: vminek a késztető hatására. Kíváncsiságtól hajtva benyitott a szobába. Az indulata hajtotta, hogy ezt mondja. Éhe kenyérnek, éhe a Szónak, | Éhe a Szépnek hajt titeket. (Ady Endre)
5. (átvitt értelemben) Vkit vmibe hajt: <személy v. dolog> állandóan szorongatva, nyugtalanítva belekényszerít, belehajszol vkit vmely állapotba v. cselekedetbe. A kétségbeesés a halálba v. az öngyilkosságba hajtotta őket.
III. tárgyas (népies) <Szót, mondanivalót> folyton ismétel; hajtogat. Örökké azt hajtotta, hogy ártatlan. Szóláshasonlat(ok): (tájszó) egyet hajt, mint a ® pereces. Ezek a bolond emberek most mind azt hajtják, hogy te kockára tetted a fejedet. (Jókai Mór) Oh a gazember, a gazember – hajtotta egyre szenvedélyesebben. (Mikszáth Kálmán)
Szólás(ok): ld. malom, tatár, török.
Igekötős igék: általhajt; áthajt; behajt; belehajt; elhajt; előhajt; előrehajt; felhajt; hátrahajt; hazahajt; idehajt; keresztülhajt; kihajt; lehajt; meghajt; odahajt; ráhajt; szembehajt; széthajt; túlhajt; végighajt; végrehajt; visszahajt.
Szóösszetétel(ek): űz-hajt.
hajtott.
