hajótörés
hajótörés főnév
1. Hajó megsérülése, elsüllyedése, elpusztulása útközben <vmely szerencsétlenség (vihar, összeütközés, zátonyra futás stb.) következtében>. A hajótörés áldozatai; hajótörést szenved. Csak öten menekültek meg a hajótörésből. A legközelebbi útjában a Sandwich-szigetek között hajótörést szenvedett. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, ritka) Anyagi bukás, tönkremenés. A nagy hajótörésből néhány családi ékszert tudott csak megmenteni. || a. (átvitt értelemben, választékos) Hajótörést szenved: <terv, kísérlet, próbálkozás, törekvés> nem sikerül, meghiúsul vmi miatt. A puccskísérlet a kormány éberségén hajótörést szenvedett. Tervünk a tiszteletes makacsságán hajótörést szenved. (Eötvös József) Minden jószándéka hajótörést szenvedett … az érzékenységén. (Krúdy Gyula)
