hajlat
hajlat főnév -ot, -a
1. (irodalmi nyelvben) Útnak, vonalnak az egyenestől eltérő iránya, ív alakú görbülete; kanyarulat. Az út hajlatánál benyúltam a zsebembe, s elővettem a zsebkendőmet. (Gárdonyi Géza) E szőke bús magyar víz hajlatánál Mélázott árván ama régi császár. (Juhász Gyula)
2. (kissé népies) Lejtő alja; mélyedés, völgy. A dombok hajlatában vastagon áll a köd. Még virradatkor kivonultunk holmi köves dombok mögé, hajlatok mögé, árkokba. (Gárdonyi Géza)
3. (építészet) A tető két v. több ferde síkjának metszése által keletkező mélyedés; vápa. A padlás hajlata. || a. (építészet) Az eresz hajlata: az eresz és a fal síkjának metszése által keletkező szöglet. Az eresz hajlatában fecske fészkel.
4. (ruházkodás) Hónalj. Hajlatban szűk a kabát ujja.
Szóösszetétel(ek): éghajlat.
hajlatú.
