hahota
hahota főnév ..tát, ..tája (hangutánzó)
Hangos, fesztelen, erős, kirobbanó nevetés, kacaj. Hahotára fakad v. fakaszt. A hahota ellenállhatatlanul kitört. Nagy hahotával fogadták. Nevetni kezdett hosszan, hangosan, a falakat megrázó hahotával. (Eötvös József) Olyat kacagott, hogy a csipkefüggönyök mozogni kezdtek a hahotájától. (Mikszáth Kálmán)
