hágó
hágó melléknév és főnév
I. melléknév (ritka, választékos) Olyan, aki, amely vhova, vmire hág (1–3). A sziklára hágó vadász. Félrelökte a lábára hágó utast. Van dulakodás holt tetemekre hágó. (Arany János) Csaba … gipszből hamarolt [= rögtönzött] mindenféle apróságokat …, kengyelbe hágó huszárt. (Gárdonyi Géza)
II. főnév -t, -ja (földrajz) Magas hegygerinc legalacsonyabb, rendsz. bemélyedő része, bevágódása, amelyen út visz át. Jablonkai hágó. A csapat átkelt a hágón a hegy túlsó oldalára.
Szóösszetétel(ek): hágófok; hágóköz; hágóvas.
hágós.
