hág
hág ige -tam, -ott, -jon
1. tárgyatlan (választékos) Vmibe hág: lábát erőteljesen vmely puha anyagba v. vmely mélyedésbe teszi; vmibe lép. Nyomába hág; sárba hág. Részeg ember ez a világ: Ötször, hatszor egy nyomba hág. (Arany János) || a. tárgyatlan (választékos) Vmire hág: rálép, rátapos vmire; ráhág. Tűre, tövisre hág; ® nyakára hág vkinek; ® nyakára hág vmely összegnek; vkinek a ® tyúkszemére hág. Nem árthat a kígyó, ha fejére hágtál. (Arany János)
2. tárgyatlan (vmely emelkedést jelentő határozóval) (választékos) Emelkedik, magasabbra jut. Feljebb hág a lépcsőn; (átvitt értelemben) magas fokra hág: nagy fokot ér el; (átvitt értelemben) tetőpontra hág: eléri legmagasabb fokát. Az üldözött … Bércre hág és völgybe száll, Bú s kétség mellette. (Kölcsey Ferenc) [Az obsitos] A stájer hegyekben oly magasra hágott: Hogy haját a napnak lángja meg ne kapja, A hegyet végiglen, csak hason mászhatta. (Garay János) Az általános franciaországi gyógyszerhiány … a spanyol járvány miatt tetőpontra hágott. (Kuncz Aladár)
3. tárgyas (tárgy nélkül is) (ritka) Vmit hág: <mén, (ritka) bika> kancával, ill. tehénnel közösül. A csődör hágja a kancát. Ez a csődör jól hág.
Igekötős igék: általhág; áthág; felhág; kihág; meghág; ráhág.
hágás.
