habzik

Teljes szövegű keresés

habzik tárgyatlan ige -ott; -ana (-anék); habozzék (habozzon); -ani (habozni) (rendsz. 3. személyben)
1. Mosó- v. tisztítószer részben v. egészben feloldódva folyamatosan habbá válik. A borotvakrém, a mosószappan, a szappan(pehely) jól habzik.
2. <Folyékony anyag felülete mozgás, erjedés, pezsgés, főzés következtében> habossá (1) válik. Habzik a hullámzó víz, a sör.  Nem ivott három üveg sörnél többet, akármint … habzottak a sörök körülötte. (Krúdy Gyula) A víz széle a part mentén véges-végig habzik és sustorog. (Nagy Lajos)
3. Habzik a szája: ember, állat szája (széle) <betegség, belső izgalom, dühös indulat következtében> habos váladékkal van tele. Habzik a kutya szája.
4. <Vágtázó ló> a megerőltetéstől szügyén izzad. A két ló a kapaszkodón nagyon habzott. || a. <Kutya> dühében, mérgében, veszettségében száján habot ereszt ki.
habzó.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT