habitus

Teljes szövegű keresés

habitus főnév -t, -ok, -a
1. (lélektan) Lelkialkat, ill. a lelki életnek ettől meghatározott, vkire jellemző, tartós jellege; érzület, magatartás. Erkölcsi, intellektuális, művészi, tudós habitus; megvan vmihez a kellő habitusa; hiányzik belőle a habitus.
2. (elavult) Viselet, ruha.  Megrendeltem az új habitust. Már varrják! (Mikszáth Kálmán)
habitusi; habitusos.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT