gyújtogató
gyújtogató [ú v. u] melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, -bb
1. Olyan, aki gyújtogat (1). A lámpákat gyújtogató ember.
2. Olyan, aki szándékosan és sorozatosan gyújtogat (2). A gyújtogató legényt letartóztatták.
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Olyan, aki heves érzelmet, indulatot, vágyat gerjeszt, nagy lelkesedést kelt, gyújtogat (3). Szeressétek | Őt is, a vad, geszti bolondot, A gyújtogató, csóvás embert. (Ady Endre)
II. főnév -t, -ja
1. (jogtudomány) Az, aki gyújtogat (2), gyújtogatást követ el. A gyújtogató már előző nap az épület körül ólálkodott. Rácz János pedig … volt egy istentelen lator, nagy tolvaj és alattomos gyújtogató. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, politika, sajtónyelvi) Háborús gyújtogató: az a személy, aki a szenvedélyek szításával, céltudatos és rosszhiszemű hírveréssel háborút igyekszik kirobbantani; háborús uszító. A háborús gyújtogatók nem nyugszanak.
Szóösszetétel(ek): lámpagyújtogató.
gyújtogatói.
