gyújtogat
gyújtogat [ú v. u] ige -tam, -ott, ..asson
1. tárgyas Gyakran v. többször gyújt (1–2) vmit; sorban egymás után meggyújt vmit. Egymás után gyújtogatta a gyufákat. Gyújtogatja a gyertyákat. Odakint már gyújtogatták a lámpákat. (Karinthy Frigyes)
2. tárgyas Szándékosan és sorozatosan felgyújt; tüzeket, tűzeseteket idéz elő. Ismeretlen tettesek gyújtogatják a falvakat. Az ellenség a városokat gyújtogatja. || a. (tárgy nélkül) Gyújtogatnak és rabolnak. Az ellenség gyújtogatott.
3. tárgyas (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Heves érzelmet, indulatot, vágyat gerjeszt, nagyfokú lelkesedést kelt vkiben, vmiben. Míg egyik kéz a nép házait, a vele ellenkező azalatt a nép lelkületét gyújtogatja. (Jókai Mór) [Nótáival] nem szíveket gyújtogat ő, hanem kis gyermekeket altat velök. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Cselekedetével, intézkedésével forradalmi indulatot vált ki. Szeressétek | Őt is, a vad, geszti bolondot, … Mert ő is az Idők kiküldöttje | S gyujtogat, hogy hadd hamvadjon össze | Hunnia úri trágyadombja. (Ady Endre)
Igekötős igék: elgyújtogat; felgyújtogat; kigyújtogat; meggyújtogat; összegyújtogat; végiggyújtogat.
