gyönyörű
gyönyörű melléknév és főnév
I. melléknév -en [e] v. -n, -bb
1. Rendkívüli tetszést keltő; rendkívül szép, gyönyörködtető; elragadó, pompás, remek. Gyönyörű bútor, ékszer, gyermek, hang, kép, kilátás, nő, ruha, szobor, vers, vidék, zene; gyönyörű szép: nagyon szép, rendkívül szép; gyönyörűen dolgozik, énekel, fest, hegedül, öltözködik. Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje … (Balassi Bálint) Drága karos rengők dagadóra tömve, Bársonnyal bevonva, arannyal áttörve, Álltak a sátorban gyönyörű szép renddel. (Arany János) Minek van a szegénynek álma Gyönyörű május elsején. (Reviczky Gyula) Az arca gyönyörű, a teste csodálatos, … életkora tizenkilenc esztendő. (Nagy Lajos)
2. (gúnyos, rosszalló) Dicséretre egyáltalán nem méltó, semmirekellő <személy>; kellemetlen, szégyenletes, botrányos <dolog>. Gyönyörű eset, modor; gyönyörű madár ¬. Gyönyörű fogadtatás, mondhatom! Gyönyörűen viselkedtél már megint! Valami éhenkórász … komédiás, vagy más efféle lehet a gyönyörű madár. (Jókai Mór)
II. főnév -t, (-ek), -je [e, e]
1. (kedveskedő) Gyönyörűm!: <főként nőhöz v. gyermekhez intézett rajongó szeretetet kifejező megszólítás>.
2. Általában gyönyörű (I. 1–2) dolog. Gyönyörűt alkotott. Gyönyörűt láttam, olvastam. Volt egy szent szándékunk: gyönyörűket írni. (Ady Endre)
