gyöngy
gyöngy főnév és melléknév
I. főnév -öt, -e [e]
1. Igazgyöngy. Gyöngyöt halászik; gyönggyel díszített ékszer. Tarsolyában sok gyöngy vala Rózsájának számára. (Kisfaludy Sándor) Noémi a rács mögött ült, halványan, mint egy gyöngy. (Babits Mihály) || a. Üvegből v. más anyagból mesterségesen készített, az igazgyöngyhöz hasonló alakú, gyöngyház fényű gömböcske, melyet ékszerek díszítésére és felfűzve nyakékként használnak. Hamis gyöngy.
2. Kőből, korallból v. üvegből készített apró, színes, felfűzhető gömböcske v. sokszögű kristályka, ill. ennek tömege, amely díszítésre haszn. Gyöngyöt fűz; gyönggyel kivarrt párta.
3. Gyöngysor. Az új ruhájához feltette a gyöngyöt is a nyakára. Gyémántot, gyöngyöt fűzök szép nyakadra. (Madách Imre) A nyakán közönséges égszínkék üvegből való gyöngy volt. (Gárdonyi Géza) Az asszony, aki a gyöngyöt nyakán viselte, … a toalettasztal tükréhez suhogott. (Hunyady Sándor)
4. (átvitt értelemben) Levegőt v. széndioxidot tartalmazó folyadék pezsgésekor felszálló apró, fénylő buborék. Elkeverte a pezsgő gyöngyeit. Fölfelé megy borban a gyöngy. (Vörösmarty Mihály)
5. (átvitt értelemben, kissé választékos) Gömb alakú, átlátszó, fénylő csepp. Az izzadság gyöngyökben folyt a homlokáról. Könnyeinek gyöngyei peregtek az arcán. Szemem Tiedben látva búnak gyöngyeit, Könyezni kezd. (Vörösmarty Mihály)
6. (átvitt értelemben, választékos, tréfás v. gúnyos) Vkiknek v. vminek a gyöngye: <azonos jellegű személyek v. dolgok között> különlegesen kiváló személy, ill. remek darab. A magyar irodalom gyöngye; a háztartási alkalmazottak, a katonák, a testvérek, a titkárnők gyöngye. Szeretem rózsámat, mint az isten maga, Ki őt teremtette leányok gyöngyének. (Petőfi Sándor)
7. (átvitt értelemben) Gyöngyöm: <szerelmesek között, szülők részéről gyermekeikhez intézett kedveskedő megszólítás>. Gyöngyöm, galambom! Gyöngyöm, violám! Gyöngyöm, virágom! Egy barna lány. | Talán épen most vetkezik, A gyöngyöm! s rám emlékezik. (Vörösmarty Mihály) Gyöngyöm, gyerekem, gyere, légy, az enyém! | Meglásd, mi furát játszom veled én. (Arany János–Goethe-fordítás)
8. (nyomdászat) Gyöngybetű (2). Gyöngyből szedik a jegyzeteket, a névjegyeken a foglalkozást.
9. (tájszó) Rügy <a szőlőtőn>. Látta már a töveken a gyöngyöket.
10. (vadászat) <A szarvas agancsán> bibircses kinövés. Minél számosabb a gyöngy, annál értékesebb az agancs.
II. melléknév (-en), (-ebb) [e, e] (népies, régies) Rendkívül szép v. különlegesen drága, becses <személy, dolog>. Zöld erdőben, zöld mezőben lakik egy madár … Kék a lába, zöld a szárnya, jaj be gyöngyen jár. (népköltés) Te szép, te kedves kis madár! | … Mivel, mivel köszönjem én neked Elmémet ébresztő gyöngy éneked? (Bacsányi János) Gyöngy kis ország, Erdély! (Arany János) Hogy lehet … kenyér nélkül [élni]? – Gyöngyen öcsém, … gyöngyen. (Gárdonyi Géza)
Szólás(ok): ld. disznó.
Szóösszetétel(ek): 1. gyöngyalak; gyöngycsepp; gyöngycsiga; gyöngydísz; gyöngydíszítés; gyöngyfényű; gyöngyfogú; gyöngyfűzés; gyöngygomb; gyöngyhímű; gyöngykása; gyöngykávé; gyöngykoszorú; gyöngypár; gyöngyruha; gyöngyszürke; gyöngytáska; gyöngytermő; gyöngyvért; gyöngyvíz; 2. árpagyöngy; daragyöngy; drágagyöngy; fagyöngy; igazgyöngy; üveggyöngy; vízgyöngy.
