gordonka
gordonka főnév ..kát, ..kája
Kb. egy méter magas, hegedű alakú, mély hangszínű vonós hangszer, melyet térd közé fogva, vas lábára állítva szólaltatnak meg; cselló, kisbőgő. Szépen szól a gordonka; gordonkán játszik. A gordonkának bariton színezetű hangja van. Olyan vagyok én ebben a világban, Mint az a gordonka, amelyet láttam Egy szép úri szobában, a sarokban. (Tóth Árpád) A férfi gordonkáján visszazendül A fiatalság fojtott dallama. (Juhász Gyula) || a. Ennek hangja. A vonósok közül a gordonkát szereti legjobban. Figyeld a gordonkát! || b. E hangszeren való játék; gordonkázás. Gordonkára: a g. technikai lehetőségeihez alkalmazva <írt zenei mű>; gordonkát gyakorol, tanít.
Szóösszetétel(ek): gordonkahangverseny; gordonkahúr; gordonkajáték; gordonkaművésznő; gordonkaverseny.
