grácia
grácia főnév ..iát, ..iája (csak egyes számban) (régies írva: gratia is)
1. (ritka, választékos) Kecs, kellem, báj, bájosság. Csupa grácia ez a kislány. Nagy gráciaval táncol. Van benne férfiasság és gratia, a tartásában keresetlen fönség s némi úrias negédesség. (Péterfy Jenő) A Zimánok asszonyainak természetes gráciája … megvolt benne még a sok … idegen és elütő tempó megett. (Kaffka Margit)
2. (régies) Leereszkedő jóindulat, kegy. Kitüntető grácia. Magamat gráciájába ajánlom. Halálom után a földes uraság talán gráciával lesz az árvák iránt. (Eötvös József) Nem illet az meg engem, köszönöm a kegyes gráciáját. (Mikszáth Kálmán)
3. (régies) Kegyelem, megkegyelmezés. (Pardon) grácia árva v. szegény fejemnek! Gráciát kapott. Az édesanyám … írja, hogy gráciát szerez. (Mikes Kelemen)
4. (bizalmas, tréfás v. gúnyos) (főleg többes számban) (A három) grácia: három szép v. szépnek mondott v. magát szépnek tartó nő csoportja, ill. a csoport egyik tagja. Itt jön a három grácia.
