gőz
gőz főnév -t, -ök, -e [e]
1. (fizika) Olyan légnemű, ködszerű anyag, amellyé vmi (főleg folyadék) bizonyos hőmérsékleten átalakul. Ártalmas, forró, mérgező, sűrű gőz; a gőz nyomása, telítettsége; a mocsár, a posvány gőze; gőz keletkezik; gőz csap ki; gőz száll az ablakra; gőzzé válik. A meleg, édes gőz betöltötte a konyhát. (Babits Mihály)
2. Kül. a víz, ill. vizet tartalmazó anyagok forralásakor, főzésekor, melegítésekor stb. keletkező ilyen anyag; vízgőz. Nincs gőze; gőzt fejleszt; kiadja a gőzt; a gőz mozgatja, emelgeti a fedőt. || a. Zárt térségben megfelelő feszültség alatt tartott gépek hajtására alkalmazott vízgőz. Alacsony v. magas nyomású gőz; fáradt gőz; friss v. ® éles gőz; ® nedves gőz; ® száraz gőz; ® telített gőz; telítetlen v. túlhevített gőz; saját folyadékától elválasztott és tovább hevített gőz. A mozdony gőz alatt van. Zsúfolt hajók úsztak, sikított a gőz, emelődaruk lánca nyikorgott. (Karinthy Frigyes) Itt ül a pince mélyén, a manométert nézi, amint a mutatója reszketve … mutatja a gőz állását. (Gelléri Andor Endre) || b. <Csak néhány ragos kifejezésben:> Gőzt ad a gépnek: a gépet indítja, sebességét fokozza: nagy v. teljes gőzzel: a) <gép> nagy, teljes sebességgel <megy, halad>; b) (átvitt értelemben) <ember> nagy lendülettel, kedvvel <csinál vmit>. Nagy gőzzel tanul, fog munkához.
3. (konyhaművészet) Zárt v. lefödött edényben főzött ételből felszálló, párát tartalmazó, légnemű anyag. Saját gőzében puhul; gőzben párolt hús.
4. (orvostudomány) Bizonyos hőmérsékleten egészségügyi célokra haszn. vízgőz. Gőzt szív be. Reumáját gőzzel gyógyítja. || a. (bizalmas) Gőzfürdő. Elmegy a gőzbe. Minden reggel a gőzbe megyek, kivágatom a tyúkszemeimet, … mint minden pincér. (Kosztolányi Dezső)
5. (átvitt értelemben, ritka) Borgőz, mámor. Lesbia, csókolj! éljen az élet! | Éljen a kedvnek mámora, gőze. (Reviczky Gyula) Kirándulást tesz ma a hegyekbe, hogy a szél kifújja fejéből a gőzt. (Mikszáth Kálmán) || a. (rendsz. rosszalló) A hatalom gőze: a hatalom tudata által előidézett, a tiszta ítélőképességet elhomályosító mámor. Fejébe szállt a hatalom gőze.
6. (átvitt értelemben, költői) Ködösen forrongó, zavaros lelkiállapot, ill. lelki tartalom. Ím a boszu, melynek tisztátalan gőzi A fényes napot is néha befelhőzi. (Arany János)
7. (átvitt értelemben, bizalmas) (Halvány) gőze sincs róla: sejtelme, homályos ismerete sincs róla.
Szóösszetétel(ek): 1. gőzálló; gőzbárka; gőzbeáramlás; gőzbuborékos; gőzcsap; gőzcső; gőzdaru; gőzdugattyú; gőzfecskendő; gőzfejlesztés; gőzfejlődés; gőzfék; gőzfeszültség; gőzfogyasztás; gőzfúvó; gőzhajtású; gőzképződés; gőzkiáramlás; gőzkibocsátás; gőzkomp; gőzkotró; gőzmeghajtás; gőzmérő; gőzmosó; gőzmosoda; gőzoszlop; gőzpedál; gőzsajtó; gőzsugár; gőzsűrítő; gőzszabályozó; gőzszántás; gőzszárító; gőzszekrény; gőzszelep; gőzszivattyú; gőztároló; gőztér; gőztisztítás; gőztolattyú; gőzturbina; gőzvezeték; 2. benzingőz; borgőz; ellengőz; kéngőz; szárazgőz; vízgőz.
