gördül
gördül tárgyatlan ige -t, -jön
1. <Gömbölyű, hengeres v. ehhez hasonló alakú test> vmely alapzaton saját tengelye körül forogva, s rendsz. sajátos hangot adva simán halad, fut, gurul (vhonnan, vhol, vhová). A hordó a pincébe gördült. Százfelé Gördülni látná szép tallérait. (Vörösmarty Mihály)
2. (választékos) <Jármű> gördülő kerekein folyamatosan halad. Simán gördül a kocsi. Autó gördült a ház elé. Az éjszaka sötétjében gördül az országúton a vásáros kocsija. (Tömörkény István) Tág mezőkre gondolt, köves országutakra, ahol az öreg úr kocsija gördülni szokott. (Babits Mihály) || a. (műszaki nyelv) Kerekeken, görgőkön mozog, forog, halad. Az állvány a fal mellé gördült. A csukló ide-oda gördül. || b. <Rögzített ágyban forgó henger, ill. vele együtt föl-alá mozgó anyag> forogva működik, mozog. Simán gördül a redőny, a függöny.
3. (átvitt értelemben, költői) <Könny> gyors cseppekben, <víz> fel-feltorlódó hullámokban folyik. A nagy örömtül Gyakran a tündérek szeméből könny gördül. (Petőfi Sándor)
4. (átvitt értelemben, választékos) Jól, könnyen, simán gördül: <szó, beszéd, vminek menete, összeállítása> zökkenőktől mentesen, akadályok nélkül halad, folyik. Simán gördülnek ajkáról a szavak: folyamatosan, könnyen beszél. Könnyen gördülnek a verssorok. A darab cselekménye simán gördül. A regény tartalma jól gördül.
5. (átvitt értelemben) Akadályok v. nehézségek gördülnek vki, vmi elé v. vkinek, vminek az útjába: akadályok, nehézségek merülnek fel, akadályokkal, nehézségekkel találkozik. A terv megvalósítása elé akadályok gördültek.
Igekötős igék: átgördül; begördül; belegördül; elgördül; előgördül; előregördül; felgördül; hátragördül; kigördül; legördül; odagördül; rágördül; végiggördül; visszagördül.
gördülés.
