görcs
görcs főnév -öt, -e [e]
1. <A fa testében> a letört, levágott ágnak újabb faréteggel benőtt maradványa, mely a többi résznél rendsz. keményebb állományú és sötétebb színű; göcs. Sok a görcs ezen a fán. || a. A farostok elhajlásával, csavarodásával v. összekuszálódásával keletkezett természetes v. korcs keményebb képződmény (pl. elágazásnál, sérülés következtében); csomó, bütyök. Kiüti a görcsöt a deszkából. A fejsze megragadt a görcsben. Vágom a fát hűvös halomba, | fényesül a görcse sikongva. (József Attila) || b. (bizalmas) Ilyen állományú fadarab. Elfűrészeli a görcsöt. Már csak pár görcs van a pincében.
2. (tréfás, gúnyos) Alacsony és vézna, gyak. torz formájú ember v. gyerek. Te kis görcs! Mit akar itt ez a görcs? || a. (népies) Fejlődésében elmaradt, korcs, csenevész állat v. növény. Görcsnek maradt a kis malacuk. Nem nőtt meg a káposzta, görcs maradt s azt is megette a féreg. (Móricz Zsigmond)
3. jelzői használat(ban) (ritka) Ilyen testű, formájú, csenevész, korcs <ember, állat, növény>. Görcs ember. Hol vették ezt a görcs malacot?
4. (népies) <Fonálon, kötélen, szövött anyagon, kül. kendőn> rendsz. hurkot nem alkotó bog, csomó. Görcsöt köt vmire; (átvitt értelemben) görcsöt köt a nyelvére: elhallgattat; görcsre köt (vmit): úgy köti meg, hogy a szálak, az ágak görcsöt alkossanak. [A pénzt] a keszkenő csücskébe kötözte be három görcsre. (Mikszáth Kálmán)
5. (orvostudomány) Az izmoknak hirtelen, az akarattól függetlenül fellépő, rendsz. éles fájdalmat okozó összehúzódása. A görcs bántja; ® összehúzza a görcs vmijét; a görcs összehúzza a kezét; görcsökben szenved, vonaglik; görcsöt kap a lába; injekcióval feloldják a görcsöt; a görcs húzza össze v. fogja meg! (népies) a görcs álljon v. essen bele! <szitokszóként> Torkát görcs szorította össze, lehanyatlott a zsöllyébe és zokogni kezdett. (Kosztolányi Dezső) || a. (orvostudomány) Az emberi szervezet vmely részében (főként hasban v. gyomorban) fellépő heves, sűrű, nyilalló fájdalom. Görcsei vannak. Hogyha pedig görcs bánt, menj a patikába s iparkodj Meggyógyulni, fiam. (Petőfi Sándor) Görcsei megszűntek; … felöltözött s a karosszékbe ült. (Babits Mihály) || b. (kérdő névmással, kérdő határozószóval) (népies, durva) <A kérdés nyomósítására haszn. felháborodás, bosszankodás kifejezésére.> Hol a görcsbe mászkál? Mi a görcsöt akar? || c. (népies, durva) <Tagadás kifejezésére, rendsz. csak így:> Görcsöt: nem; ugyan! [Kaptál vmit?] – Görcsöt!
Szóösszetétel(ek): 1. görcscsillapító; görcsellenes; görcsenyhítő; görcsroham; görcsszorítás; 2. állkapocsgörcs; epegörcs; érgörcs; fejgörcs; gyomorgörcs; hasgörcs; ideggörcs; írógörcs; méhgörcs; merevgörcs; nevetőgörcs; rángógörcs; sírógörcs; szélgörcs; szívgörcs; vesegörcs.
