görbül
görbül tárgyatlan ige -t, -jön (főleg határozóval)
Folyamatosan görbévé válik, ill. görbén (meg)hajlik. Befelé, felfelé, kifelé görbül a pálca, a rúd; lefelé görbül a széle; ® hétrét görbül; sírásra görbül a szája: közel áll a síráshoz. Ne üss többet a szögre, mert görbül! A tacskónak kifelé görbül a lába.
Igekötős igék: begörbül; elgörbül; felgörbül; kigörbül; legörbül; meggörbül; összegörbül; szétgörbül; visszagörbül.
görbülő; görbült.
