görbe
görbe [e] melléknév és főnév
I. melléknév görbén, görbébb
1. Minden pontjában más irány, szög,• ill. törés nélkül hajló <írás, vonal>. Görbe vonalban.
Az I. 1. sz. jelentés értelmezésének első sorában az „irány” szó helyesen: irányú, a „szög” szó helyesen: szög [2]
2. Olyan <dolog>, amely egy valóságos v. képzelt egyenes, ill. tengely irányától eltérő; hajlott. Görbe nyak, orr; görbe fatörzs. Görbe testtartással ül. || a. Ehhez hasonló, ezt megközelítő, nem rendezett. Görbe sor, út. Bérkaszárnyák görbe sora … (József Attila)
3. Ív alakúan hajlított <használati tárgy>. Görbe fésű, kard, pipaszár; görbe tükör ¬. Görbe trombitákat otthon fúvattatni, Vacsora után is nyugtig így múlatni: … Királyi múlatság. (Faludi Ferenc) || a. A használattól elgörbült, meghajlott v. ív alakúan kikopott <tárgy>. A csizmák és cipők … kopogtak körülöttük a görbe padlón. (Krúdy Gyula) Egy görbe szemetes lapátnak nagy szerepet szánt. (Gelléri Andor Endre)
4. (irodalmi nyelvben, tréfás) Nem egyenletes felszínű, hegyes-völgyes <táj, vidék>. Görbe ország: hegyes vidék. A fősereg fölfelé vonult a görbe Tótországba. (Jókai Mór) Mi a görbe országban ritkán hallunk valamit az alföldről. (Mikszáth Kálmán)
5. (átvitt értelemben) A nyílt, egyenes eljárást kerülő, tisztességtelen, nem becsületes <eljárás, magatartás>. Görbe úton ér el vmit; görbe utakon ¬ jár. Ravasz szándékát, melynek úta görbe, Eltakarja törvény és igazság örve. (Arany János)
6. (átvitt értelemben, tréfás, kissé rosszalló) Görbe nap, görbe éjszaka: mértéktelen mulatozással, esetleg duhajkodással töltött n., é. Csináljunk egy görbe napot! Ez volt ám egy görbe éjszaka!
7. (átvitt értelemben) Görbe szemmel néz v. görbén néz vkire: a) haragosan v. rosszallást kifejezve n.; b) rosszakarattal, ellenséges indulattal viseltetik vki iránt. Úgy rémlett neki, ők is kikerülik s görbén néznek rá. (Mikszáth Kálmán) Görbe szemmel néztek rám mindenütt. Nem tudták, hányadán állnak velem. (Kosztolányi Dezső) || a. Görbe szájjal: sírásra hajló szájjal. A gyerek … görbe szájjal állott a földön. (Gárdonyi Géza)
II. főnév görbét, görbéje [e]
1. (mértan) Görbe vonal. Csavarodott görbe; ® konkáv görbe; ® konvex görbe.
2. Grafikon. Népesedési görbe. A termelést mutató görbe felfelé ível. Tessék megnézni a népesedési görbéket: hogy szökött fel hirtelen ez a város. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. görbebotos; görbefésűs; görberendszer; görberész; görbesor; görbeszakasz; 2. lázgörbe; szintgörbe; szinuszgörbe; térgörbe.
görbés; görbeség.
