gonoszság
gonoszság [sz-s v. ss; sz-s] főnév -ot, -a (többes számban ritka)
1. A gonosz (I. 1) melléknévvel kifejezett emberi, jellembeli tulajdonság. Alávaló, aljas, állati, ártó, embertelen, feneketlen, kegyetlen, visszataszító gonoszság; a gonoszság uralma. Ki kell irtani minden gonoszságot. Édesanyám a testi szennyet azonosította az erkölcsivel és a műveletlenséget a gonoszsággal. (Móricz Zsigmond) || a. Rosszakarat, gonosz indulat. Gonoszság ezt feltételezni; gonoszságból tesz vmit; tele van gonoszsággal. A szeme is gonoszságot árul el. || b. Vkinek, vminek gonosz (1–2) volta, szándéka. Az emberek gonoszsága; nyelvének, szándékának, tekintetének gonoszsága. Ebből tűnt ki v. ebben mutatkozott meg igazán gonoszsága. Szabad a magyar nép … lejárt napod német! | … S pióca módjára nem szivod a vérét, Megfizette isten gonoszságod bérét. (Petőfi Sándor)
2. Gonosz cselekedet, gonosztett. Gonoszságon töri a fejét; gonoszságra vetemedik. Minden gonoszságra képes. Sok gonoszságot követ el. Az ember nem véthet, ha józan, Minden gonoszság hagymázból ered. (Berzsenyi Dániel)
gonoszságú.
