gombóc
gombóc főnév -ot, -a
1. (konyhaművészet) (Rendsz. krumplival kevert) lisztből készült, kisebb-nagyobb gömb alakra gyúrt főtt tészta, amelynek belsejében vmilyen töltelék, többnyire lekvár van. Lekváros, szilvás, túrós, vadas gombóc; vadhús gombóccal. Tíz gombócot evett. Szóláshasonlat(ok): úgy beszél, mintha gombóc volna a ® szájában. Gombócot főz, mint az öklöm, Ettem egyet, most is nyögöm. (Kisfaludy Károly) || a. Általában tésztából és más anyagból (darából, túróból, húsból) kevert, kisebb gömb alakra gyúrt főtt ételnemű, galuska (1a).
2. (bizalmas) Kisebb-nagyobb gömb alakra gyúrt lágy, puha anyag. Vizet hozott a kis kannában, ráöntötte a homokra és gombócot csinált. (Karinthy Frigyes)
3. (átvitt értelemben, tréfás) Apró, kövér ember, gömböc.
Szóösszetétel(ek): daragombóc; májgombóc; velőgombóc; zsemlegombóc.
gombócos.
