golyhó
golyhó főnév -t, -ja (tájszó, irodalmi nyelvben, gyak. kedveskedő)
1. Megbocsátható v. megértően nézett együgyűségében, ügyefogyottságában bolondos, bohókás, ill. tudatlan, csacsi ember. Eredj, te golyhó! Az ilyen golyhó semmihez sem ért. || a. (átvitt értelemben) Nézem a pöffedt | Holdat … Hej, égi testvér, Didergő bolygó, Tüzet keresnél, Vén őszi golyhó? (Tóth Árpád)
2. (népies) Nehézfejű, mafla, kamasz, naiv v. ostoba fiatalember, ill. oktondi kisdiák. Sok baj van ezekkel a golyhókkal. Hiába mosolygsz kacér ajkaiddal, dicsőség! … csábíts más tapasztalatlan golyhókat … kebledre. (Petőfi Sándor) Az öreg diákok kitanították a „golyhókat”. (Mikszáth Kálmán)
golyhóság.
