gittel
gittel [ë] ige -t, -jen [ë]
tárgyas Gittel rögzít, ragaszt vmit. Az üveges most gitteli az ablakot. || a. tárgyas Gittel kitölt, betöm, beken vmit, vminek a hézagait. Gitteli a hézagokat, üregeket. Az asztalos gitteli a szekrény ajtaját. || b. (tárgy nélkül) E művelet(ek)et, tevékenység(ek)et végzi. Az üveges gittel.
Igekötős igék: begittel; belegittel; körülgittel; meggittel; rágittel.
gittelés; gittelő; gittelt; gitteltet.
