gitt
gitt főnév -et [ë], -je v. -e [e, e] kitt (műszaki nyelv)
Általában (a felhasználás célja szerint) különféle összetételű, pépes, kenhető v. tésztaszerű (ragasztó)anyag, gyurma, tárgyak összeragasztására, hézagaik v. felületi egyenetlenségeik kitöltésére; tapasz. (2) Ásványi gitt. Az asztalos, a festő gittel kente be a bútor réseit. || a. Finomra őrölt krétaporból és lenolajkencéből álló, a levegőn megszilárduló gyurma, ablaküvegek rögzítésére. Az üveges gittel tapasztotta körül az ablaktáblát. Kiszedi a gittet az ablakból. Az ablakon repedezik a gitt. (Gelléri Andor Endre)
gittes.
