gerjed
gerjed [e-e] tárgyatlan ige -tem [e], -t v. -ett [ë], -jen [ë]
1. (régies, tájszó) <Tűz> egyre inkább égni kezd; gyullad. Gyorsan, sebesen gerjed a tűz. || a. (átvitt értelemben, költői) Kanca tejétől, bornak ha megerjed, Vidám lakomájuk szilaj tüze gerjed. (Arany János) || b. (régies) Lángra gerjed: lángra lobban, lángolni kezd.
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Érzelem, indulat> egyre fokozódó erővel fejlődik, támad. Gyűlölet, harag, szerelem gerjed szívében. || a. (átvitt értelemben) Vmire gerjed: <személy> vmely hirtelen nagy erővel fellobbanó, egyre fokozódó érzelem hatalma alá kerül. Haragra, szerelemre gerjed. Egy hajtűért, egy bojtért haragra gerjed. (Mikszáth Kálmán) Éktelen dühre gerjedt s arca kivörösödött. (Kosztolányi Dezső)
3. (műszaki nyelv) <Olyan vezetőben, amely mágneses erővonalakat metsző pályán mozog, áram> keletkezik.
Igekötős igék: begerjed; felgerjed; meggerjed.
gerjedés; gerjedő; gerjedt.
