fullaszt
fullaszt ige -ott, ..asszon; -ani
1. tárgyas Fullaszt vkit, vmit: okozza, hogy vki, vmi fulladjon; fojt. Fullasztja az embert a füst, a köhögés, a por. || a. (tárgy nélkül) Fullaszt a füst, a lépcsőmászás. || b. tárgyas (túlzó is) Vmibe fullaszt: <élőlényt> folyékony anyagba belemerítve okozza, hogy az megfulladjon; vmibe fojt. Sárba, vízbe fullaszt.
2. tárgyas (átvitt értelemben) Vmibe fullaszt vmit: cselekvést, folyamatot vmely helytelen magatartással megakaszt. Botrányba fullasztja az előadást. A tárgyalásokat meddő vádaskodásba fullasztották. Teljes közönybe fullasztanak minden kezdeményezést.
Igekötős igék: befullaszt; belefullaszt; elfullaszt; kifullaszt; megfullaszt.
fullasztás; fullasztott.
