forrás
forrás főnév -t, -ok, -a
1. A forr (1–2, 4) igével kifejezett folyamat, állapot; az a tény, hogy vmi forr. A víz forrásban van. Ereiben a forrásig fölbuzdult a vér. (Vas Gereben) Akkor kezdett az új bor kiforrni. Megitták … azon forrásában. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Forrongás. [Sárospatakon] akkor … indult nyüzsgésnek, forrásnak, pletykálásnak az a réteg, amelybe ő beletartozott. (Móricz Zsigmond)
2. A földből természetes úton, folyamatosan v. időszakosan felszínre törő víz. Meleg, szénsavas forrás. A forrás buzog, elapad, kiapad, kimerül; a forrásból iszik, merít. Dicső forrás, sebimre … balzsamot áldva öntél. (Berzsenyi Dániel) Szikla … tövében Tiszta forrás buzga. (Arany János) A forrás keskeny mederben csörgedez, kevés a vize. (Nagy Lajos) || a. Az a hely, ahol a forrásvíz előtör. Bedugult, betömődött forrás; ® befogja a forrást; ® befoglalja a forrást. Az erdei séta közben megpihentek egy forrásnál.
3. (átvitt értelemben) Az az ok, tény, lehetőség, amelyből v. amelytől vmi származik, keletkezik; vminek a kútfeje. Betegségek forrása; a jólét és a kultúra forrása. A hatalom egyedüli forrása a nép. Sok bajnak lesz forrása. Szived Annak forrása, bennem ami jó van. (Petőfi Sándor) Egyszerre kiapad a jólét forrása … (Mikszáth Kálmán) Ő közelebb él az igazság forrásához, mint ti hitetlenek. (Gárdonyi Géza) || a. Jövedelmi, kereseti, megélhetési, pénzszerzési stb. forrás: az a lehetőség (munka, ügylet, vagyon stb.), melynek révén vki jövedelemhez, keresethez, a megélhetéshez szükséges javakhoz, ill. pénzhez jut. ® Kiapad vminek (pl. jövedelemnek, jólétnek, hitelnek) a forrása. Egy szép reggelen elfogyott a pénz, s kiapadt a hitelnek forrása. (Eötvös Károly) || b. Beszerzési forrás: az a hely (üzlet, kereskedés stb.) v. személy, ahol, ill. akinél vmit be lehet v. be szoktak szerezni. Élelmiszerekről beszélgettek, különböző beszerzési forrásokról, hol olcsóbb lisztet, burgonyát kapni. (Kosztolányi Dezső)
4. (átvitt értelemben) Hírforrás. Jól értesült forrásból származó hírek szerint; megbízható forrásból hallotta; külföldi forrásból származó hír. Ezt kétségtelen forrásból (Ki más után, ki hallomásból) Az ifjuság vallotta szentnek. (Arany János)
5. (rendsz. többes számban) (átvitt értelemben, tudományos) Forrásmű, forrásmunka. Könyve végén felsorolja a forrásait. Elhallgatja forrásait. Aeschylus drámáit az egyik forrás kerek számmal kilencvenre teszi. (Péterfy Jenő) || a. (rendsz. többes számban) (történettudomány) Kül. vmely korra vonatk. történelmi adatokat szolgáltató, gyak. egykorú írott emlék v. írásmű; kútfő. A XVI. századi történeti forrásai. Eredeti forrásokat dolgozott fel.
Szóösszetétel(ek): 1. forráskiadvány; forráskő; forráskritika; 2. adóforrás; áramforrás; energiaforrás; erőforrás; fényforrás; gyógyforrás; hangforrás; hévforrás; hibaforrás; hírforrás; hőforrás; jogforrás; jövedelemforrás; keresetforrás; kútforrás; olajforrás; ősforrás; pénzforrás; segédforrás; segélyforrás; szökőforrás.
forrásos; forrású.
