fordító
fordító melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, ami fordít. A poharat talpára fordító pincér; a ruhát fordító szabó; a dühét haragosa ellen fordító asszony. || a. (ritka, műszaki nyelv) Olyan <eszköz>, amelynek segítségével tárgyak, munkadarabok megfordítását végzik. Fordító berendezés, szerkezet. || b. Idegen nyelvről v. nyelvre való fordítással foglalkozó.
II. főnév -t, -ja
1. Az a személy, aki vmely szöveget, rendsz. könyvet v. cikket más nyelven tolmácsol, vmely nyelvre fordít (6). A regény fordítója. Ez csak a fordító tévedése. A jó fordítók száma … nagy ritkaság nálunk. (Vörösmarty Mihály) Tisztelettel kell meghajolnunk a fordítónak könnyed, folyékony verselése előtt. (Péterfy Jenő) A híres fordító maga panaszkodik legjobban a terzinaforma [= háromsoros rímes versszak] majdnem leküzdhetetlen nehézségeiről. (Babits Mihály) || a. Idegen nyelvből való fordítással (3) hivatásszerűen foglalkozó személy. Fordítóként helyezkedett el. || b. (ritka) Olyan iroda, ahol idegen nyelvű fordítást végeznek; fordítóiroda. Jobb, ha fordítóba viszed ezt a nehéz szöveget.
2. (népies, régies) (Fából készült) kilincs.
Szóösszetétel(ek): 1. fordítócsille; fordítófa; fordítóiroda; fordítóosztály; fordítótárcsa; fordítóvas; 2. műfordító.
fordítói.
