főnév
főnév főnév (nyelvtudomány)
Olyan szófaj, ill. szó, amely élőlényt, élettelen tárgyat v. elvont dolgot (pl. cselekvést, történést, állapotot, milyenséget, mennyiséget) jelöl, azaz olyan vmit, amit önállónak, tulajdonságok, tartalmi jegyek hordozójának gondolunk. Absztrakt v. ® elvont v. gondolati főnév; ® érzéki v. konkrét v. tapasztalati főnév; ® kicsinyítő főnév; ® nagyító főnév; ® közös főnév. A főnevek neme, ragozása. Nelvünk egyik egyéni vonása, hogy a főneveket is fokozhatja. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): főnévképzés; főnévragozás.
főneves; főnévi.
