felől [1]
felől [1] [e] névutó (ragtalan v. személyragos szóval, azzal együtt értve)
1. A szóban forgó tárgy v. hely irányából, tájékáról. A kert felől jön. Az óceán felől enyhe levegő közeledik. A Mátra felől szél fúj. Pest felől … Porral és morajjal a sok nép közelget. (Arany János) Az Odéon-tér felől kellemes ételszag ütötte meg orromat. (Kuncz Aladár) || a. Az e szóval jelölt irányból. Nyugat felől; bal felől. Hideg szél fújt észak felől. (Kisfaludy Sándor)
2. A szóban forgó tárgy stb. iránya felé eső oldalon. Bal kéz felől ült mellettem. Kelet felől már pirkad. [A tallér] A bírói zsebben Bal felől, a szív iránt Meghúzódik. (Arany János) Alacsony, kis fehérre meszelt ház. Csupán az utca felől van egy kis pirosra festett kerítése. (Gárdonyi Géza)
3. Amiatt a személy, tárgy v. dolog miatt, aki v. amely nincs lényeges hatással a cselekvésre v. állapotváltozásra. A főnök felől nyugodtan elkéshet akárki, A zivatar felől még elindulhattál volna. Adott azoknak a szegény lovaknak, mert e felől a bitang felől mind éhhel nyúlhatott volna ki. (Móricz Zsigmond)
4. <Némely, főleg értesülést, tudakozódást jelentő ige vonzataként:> -ról, -ről. Álmodik, hall, kérdezősködik, tudakozódik vki v. vmi felől; hírt sem hall vki felől. Én sem voltam kellőleg informálva az ön jelleme felől. (Mikszáth Kálmán) A sors könyvében az volt megírva Prihoda Anna felől, hogy mielőtt betölti tizenötödik életévét, már kisasszony legyen. (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): afelől; efelől; másfelől; mindenfelől; sokfelől.
felőli.
