fúvó

Teljes szövegű keresés

fúvó [ú v. u] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, amely fúj; fújó. Enyhén fúvó szél; üveget fúvó munkás; takarodót fúvó kürtös.  Úgy anyám! kecsegtesd ölbeli ebedet, Ójad fúvó széltől drága gyermekedet. (Arany János)
II. főnév -t, -ja (régies)
1. A levegő sűrítésére, fújtatására, a légáramlás élénkítésére való szerkezet; fújtató.  A kalapácsok, üllők újra munkához fogtak, a fúvó huhogott, a tűz sercegett. (Tolnai Lajos) Az utolsó szavakat hörögve ejtette ki … mellkasa úgy járt, … mint egy fúvó. (Mikszáth Kálmán)
2. (üzemi élet) Üvegfúvó munkás. Az üveggyárban dolgozott mint fúvó.
Szóösszetétel(ek): 1. fúvógép; fúvókád; fúvólyuk; fúvószelep; 2. fafúvó; rézfúvó; üvegfúvó.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT